Giorgio Morandi - Szépművészeti Múzeum, 1991 május 10 - június 16.

A kiállítást rendezte: Pier Giovanni Castagnoli és Silvia Evangelisti.

Az 1910-20-as évek rendkívül izgalmas, átalakulásokkal teli időszakában nemcsak a politikában, hanem a művészetben is folyt a rendre és rombolásra törekvők küzdelme. Ugyanaz a Carlo Carrà például, aki 1909-ben még a minden régi művészet lerombolását követelő futurista kiáltványt írta alá, 1918-ban már az olasz „Novecento” néven formálódó klasszikus irányultságú csoport nevében fogalmazott: „Azt akarjuk, hogy az itáliai festészet visszataláljon a rendhez, a módszerességhez és a fegyelemhez, s szilárd, tapintható formákat alkalmazzon”.
Giorgio Morandi (1890-1964) művészete mintha ezeknek az elveknek a megtestesülése lenne. Diákkorától kezdve a csendéletek kötötték le figyelmét, a klasszikus reneszánsz festők és Cézanne nyomdokain haladva alakította ki saját stílusát. Gondosan kiválasztott üvegei és tálkái, jelzés nélküli, csak az asztallap széle által osztott sejtelmes-homályos térben jelennek meg. Visszafogott színekkel megfestett, finom, sohasem teljesen egyenes, sötét kontúrokkal körbefogott formái végtelenül leegyszerűsítve, mégis lélekkel telve ábrázolják a leghétköznapibb tárgyakat.