Nádas Péter utóbbi években írott esszéiből ugyanaz az illúziótlan emberkép bontakozik ki, amelyet Párhuzamos történetek című nagyregényéből már ismerhetünk. Olyan sajátos írói antropológia ez, amely a regénynek mint világértelmezésnek köszönheti kibontatkozását. Bármit is írt Nádas Péter a Párhuzamos történetek óta, ott munkál benne a felismerés, hogy a magán- és közélet eseményei és viszonyai nem egyebek, mint az érdekek, hazugságok, ideológiák, ideálok, öncsalások, illúziók stb. áttételein keresztül érvényesülő szexuális és hatalmi ösztöntörekvések megnyilvánulásai. A kötet két klasszikus politikai esszéje, A magyar államhatalom esztétikája és A dolgok állása című a magyar gazdaság, politika és társadalom állapotát vizsgálja a közelmúlt két fordulópont-szerű történelmi pillanatában. A címadó írás formailag recenzió Richard Swartz A közeli más című balkáni esszéantológiájáról, ám a harmincnyolc oldalnyi szöveg messze túlnő a műfaj szokásos keretein, és egy hetvenes évekbeli erdélyi utazásról szóló szatirikus beszámolóba ágyazva a kelet-európai diktatúrák természetét tárgyalja, furcsa együttélésüket a nyugati demokráciákkal, és a térség társadalmait máig súlyosan terhelő örökségüket. A Kalandozás a bizalom forrásvidékein című írás a hitelválsághoz, majd a hitelválság antidemokratikus és újabb válságok lehetőségét rejtő megoldásához vezető világméretű gazdasági és politikai érdekeket-folyamatokat elemzi. Az Emlékmű a hitlerizmus zsidó áldozatainak emelt berlini emlékmű kapcsán tesz fel kínos kérdéseket az ilyesféle emlékműállítások őszinteségét és voltaképpeni jelentését illetően. A Kifutó élet Ortutay Gyula naplója kapcsán a diktatórikus hatalom centrumában élő ember lelki alkatának rajzát adja. A Goldene Adele annak a botránynak az elemzéséből kiindulva, amit a monarchia hanyatló kultúrájában Gustav Klimt és Egon Schiele művészete jelentett, korunk botrányáig, a hitelválságig, és a mögötte rejlő politikai-gazdasági érdekek és hazugságok elemzéséig jut el.