„Egy irdatlan erő vitt el, amely egyszerre működik kívül és belül, s ezért a tudatnak sem érdemes ilyen különbséget tenni. Túl voltunk mindazon, ami személyes és szenvedélyes.”
A Saját halál egy nagy író beszámolója a halál utáni tapasztalatról. A szöveget kísérő képek – több mint száz színes felvétel egyugyanazon vadkörtefáról – ellenpontozzák és kiegészítik az elmondhatót és elmondhatatlant. A mű most először jelenik meg magyarul. „Nádasnak eszébe se jut, hogy újabb extrém beszámolóval szaporítsa a garmadányi forgalomban lévőt; arra törekedett, hogy a rá jellemző szakmai tisztességgel a lehető leghívebben rögzítse, ami megesett vele. Nem könnyű feladat, hisz amit le akar írni, az nyilvánvalóan leírhatatlan. Ám attól, hogy mind az odajutás, mind a visszatérés egyszerű halandó számára megközelíthetetlen, s közben bármely pillanatban bármelyikőnkről kiderülhet, hogy ugyanez a sors vár rá, különös feszültséggel lesz tele a könyv, s úgy olvassuk, akár egy krimit. (…) Ismét megakad a tekintetem a vadkörtefán. Ahogy olvasás közben is, kényszerűen, újra meg újra: ez az ősfa – mint élet és mint mítosz –, akár egy isten, végig jelen van az elbeszélésben. Ha tetszik, ha nem, rá kell jöjjek, hogy végül is e jelenléttől válik történetté, tagolt valósággá mindaz, ami születésében-halálában történettelen.”