Lappangó írások
A kötetet szerkesztette, gondozta Urbán László.

"Krúdy Gyula szerint Petőfi volt, de prózában írt. Nemzetünk kincse volt, mint a régebben meghalt magyar költők () akik a régi Magyarország történetét, érzésvilágát, gondolat-földjét műveikben nekünk hagyományba tették, hogy sohase felejtsük el apáinkat áldani. Irodalmi különlegesség ez a kötet, hiszen Tömörkény halála után 95 évvel ötvenegy ismeretlen, eddig lappangó novella és tárcanovella jelenik meg itt. Nem maradék, nem zsenge - az író legerőteljesebb, érett korszakát idéző művek a Szeged környéki tanyavilág és a város kispolgárainak életéből. Irónia és humor színezi az apró remekműveket, melyekben megcsipkedi a bürokráciát és leleplezi az emberi gyarlóságot, a szerelem vadhajtásait, kacagtató helyzeteit és tragikus fordulatait. Elmélkedéseiben és kacskaringós bölcselkedéseiben örök időkre lekottázta a magyar vér ütemét, a keleti parasztész utánozhatatlan belső ritmusát mondja ki Kosztolányi, kijelölve helyét a magyar Parnasszuson."