Reich Károly rajzaival.

Sorozat: Magyar elbeszélők.

„Soha senki nem hallotta, hogy írónak nevezte volna magát, és amikor lexikonok számára életrajzot írt, abba belevette, hogy ő nyelvész, régész és etnográfus és magyarra fordította Franke konyhavegytanár, és csak a legvégére tette oda, nyilván némi habozás után, hogy novellás kötetei vannak” – írja Móra Tömörkényre emlékezve. Pedig ezekben a novellás kötetekben egy új világot fedezett fel az irodalom számára s tett örökkévalóvá: az alföldi tanyák, a tiszai hajósok, a baráberek és kubikusok azóta elsüllyedt, kiveszett világát, mindenestül, erkölcseivel és szokásaival, nyelvével és típusaival, tárgyaival, szerszámaival, panaszával és humorával, bajaival, örömeivel együtt. Ady leghívebb olvasójának vallotta magát. „Nagyon hódolok neki, mert nagyon szeretem.” Tolsztoj idézte őt Minden napra szóló laikus breviáriumában. A nagy író kortársak – Móricz, Krúdy – nagyon nagyra becsülték. És becsülték – vagy talán igazabb így – szerették, nagyon szerették azok is, akiknek ő feltehetően szánta művét, s akikhez ez a mű nem egykönnyen és nem egyhamar jutott el: a vízenjárók és kétkeziek fiai, unokái. Életműve – ha nem is teljesen, de megközelítő teljességgel 45 után jelent meg, a Szépirodalmi Könyvkiadó 8 kötetes sorozatában: válogatott elbeszélései ugyanezen idő alatt sokszor, több helyütt, kisebb és nagyobb terjedelemben.