Sorozat: Faktum.
Fordította Romhányi Török Gábor.

Michel Foucault századunk egyik legeredetibb, legtöbb vitát kiváltó filozófusa, aki azonban éppen nem klasszikus, hagyományos vagy megszokott filozófiai témákkal foglalkozott. Most magyarul is megjelent két korai műve kifejezetten orvostudományi és orvostudomány-történeti munkának látszik, ám ez csak a látszat. Mert igaz ugyan, hogy a szerző kiterjedt történeti-tudománytörténeti ismeretanyag birtokában szól az elmebetegségek "történetéről", arról, hogy mit tekintettek a korai századokban elmebetegségnek, hogyan vélekedtek róla és az elmebetegekről, miként bántak velük, hogyan "gyógyították" őket, valamint, másik művében arról, hogyan alakult ki a kórház és a klinika ma mindennaposnak tekinthető intézménye az újkorban, valójában egészen más kérdésekre keresi a választ. Nevezetesen azzal foglalkozik, hogy miként kezeli a társadalom a különböző devianciákat, milyen mentális és intézményi struktúrákat teremt annak érdekében, hogy saját egyensúlyát, sőt saját hatalmi aspirációit, uralmi igényeit megvalósíthassa. Az alaptéma mindkét műben az uralom, illetve annak álcái (amely álcák persze egészen más célokat is szolgálhatnak, persze alapstruktúrájuknak alárendelten). Ebben a vonatkozásban pedig az elmebaj és a klinika egyaránt csak metaforák, amelyek egy posztmodern antropológiát és társadalomszemléletet alapoznak meg, illetve egy ilyent demonstrálnak.