Azt, amit a szellemi világok üzenetének hirdetői feladatuknak tekintenek, nem csupán földi eszmékből vették! A szellemi tények nem földi eszmékből származnak, hanem a teljes élet látásából, amely akkor mutatkozik meg, ha a földi élethez hozzávesszük a halál és az újraszületés között eltöltött időt is. Ebben megmutatkozik egy termékeny emberi jövő lehetősége, nevezetesen, hogy a lélek sivárrá válása ellen munkálkodjunk. Az embernek olyan érzése támad, hogy szükség van a szellemtudományra, az el kell hogy jöjjön, jelen kell hogy legyen a világban! A valódi szellemtudomány nélkül a jövőben nem maradhat fenn az emberiség! Persze nem úgy, ahogy valamilyen más tudás nélkül nem maradhatna fenn, hiszen a szellemtudomány olyan tudomány, amely nemcsak fogalmakat és eszméket ad az embernek, hanem életet is! Amit a lélek egyik inkarnációjában mint szellemtudományos fogalmakat és eszméket fogad magába, az következő testet öltésekor életté, belső életerővé, jó életműködéssé válik. A szellemtudomány tehát nem csupán fogalmakban és eszmékben való életet ad az embernek, hanem valódi életerő, életelixír!