Williamson, Edwin : Borges - Az életút

Sorozat: Életek & Művek.

Borges elutasította a szemfényvesztést, amely szerinte a realizmus lényegéből fakad - a regényíró ugyanis úgy tesz, mintha tükröt tartana a "valóság" elé, holott valójában semmivel sem tud többet a világban zajló folyamatokról, mint az olvasói. Úgy vélte, hogy az irodalmi fikciót nincs értelme leplezni: a történet orbe autónomo, a képzelet önálló birodalma, amelyet a szerző kedve szerint, szabadon alakíthat, ha sikerül meggyőznie az olvasót, hogy kellő "költői hitelt" tulajdonítson neki. Borges nemcsak a realizmus béklyóját dobta le, de a regénynek a modern irodalmi hierarchiában elfoglalt kiváltságos helyét is megkérdőjelezte. Olyan elbeszélő műfajokhoz vonzódott, amelyek jóval megelőzték a regény kialakulását - fabulát, hőskölteményt, példázatot és mesét írt. Kedvelte azokat a modern műfajokat is, amelyeket a regény kimagasló tekintélye alacsonyított le - a horrorisztikus vagy kalandos elbeszélést, a tudományos-fantasztikus és leginkább a detektívtörténetet, amelyet aprólékosan kidolgozott, "teleologikus" cselekményszövése miatt csodált. Nem mintha kötötte volna bármiféle műfaji megszorítás. A fikció igézete alól semmi sem vonhatta ki magát; a keze alatt még egy-egy könyvismertetést, nekrológot, tudományos esszét vagy lábjegyzetet is áthathatott az elbeszélő varázsa. Ahogy emlékezetesen megjegyezte, még a metafizika és a teológia is a fantáziairodalom egy-egy ágának tekinthető.
Edwin Williamson