Peter Mayle nagyszerű új regénye a borról - és a borbizniszről - szól, a helyszíne pedig, mi más is lehetne, Provence. Max Skinner nem különösebb sikerrel igyekszik lángra lobbantani a londoni pénzvilágot - és amikor a főnöke lenyúlja legfontosabb ügyfelét, elérkezettnek látja az időt, hogy szemügyre vegye azt a jókora provence-i szőlőskertet, amelyet nemrég megboldogult bácsikája hagyott rá. Megérkezvén a kis provence-i faluba, Max boldogan adja át magát a táj, a napsütés és a dél-francia konyha - no meg a birtokot kezelő káprázatos külsejű notaire és a helyi kis étterem kábítóan vonzó tulajdonosnője - vonzásának, már-már meg is feledkezvén örökölt vagyonáról. Ami talán nem is lenne annyira rossz ötlet, ugyanis a birtok bora inkább csak afféle lőre. No de akkor, üt szeget Max fejébe a gondolat, miért igyekszik annyira megszerezni a földet a birtok kezelője? Amikor aztán megérkezik Kaliforniából egy gyönyörű fiatal nő, és kiderül, hogy nem csupán ezerszer többet tud a szőlőről és a borkészítésről, mint Max, de ráadásul nagyon valószínű, hogy törvényes igényt tarthat a birtokra, a cselekmény nekilódul, és remek bonyodalmakból szőtt útvesztőkön végigkanyarogva váratlan végkifejlethez érkezik