Szemfényvesztés a nemzetközi műtárgypiacon - ez Peter Mayle új regényének derű- és izgalomforrása. A szerző ismét Dél-Franciaországba kalauzol bennünket (arra a vidékre, amelyet letehetetlen sikerkönyveinek egyes olvasói szerint ő talált ki). A címben említett hajsza galériákon, neves műgyűjtők otthonán és vérlázítóan ínyenc éttermeken keresztül folyik, közben némi kitérőt tesz a Bahama-szigetekre, Angliába, valamint New Yorkba, ahol a leges-, de legeslegmenőbb lakberendezési folyóirat minden tekintetben szerkesztője, Camilla Jameson Porter divatdiktáló ízlését tükrözi. (Camilla nemrégiben új fejezetet nyitott a munkaebédek világában azzal, hogy egyidejűleg két asztalt foglaltatott, és ide-oda ingázott a város legfelkapottabb étszentélyében.) Camilla megbízása révén érkezik hősünk, André Kelly fotós az Azúr-partra, hogy ott üres fejű, teli zsebű hírességek házait és műkincseit örökítse meg. A munka után masinájával Cap Ferrat-ban csellengő Andrénak szemet szúr, hogy az egyik éppen elutazott műgyűjtő házánál egy Cézanne-t rakodnak be egy fűtésszerelő furgonjába. Milyen különös, gondolja André, és habozás nélkül a festmény, azzal együtt egy nagystílű szélhámosság nyomába ered. Egész sokaság igyekszik siettetni vagy gáncsolni a szórakoztató fordulatokban gazdag kutatómunkát - többek közt egy csinos művészközvetítő, egy minden hájjal megkent műkereskedő, aki vonzódik az élet finomságaihoz, kivált a busás bevétellel kecsegtetőkhöz, egy káprázatos holland képhamisító, néhány nagy étvágyú New York-i ügyeskedő, a háttérben pedig láthatatlanul szorgoskodik az aranykezű konyhafőnökök serege, akiknek ínycsiklandó gasztronómiai remekei időről időre elkényeztetik a Hajsza a Cézanne-ért főhősét, és tantaluszi kínokra kárhoztatják az olvasót. Az angol születésű Peter Mayle lebilincselő útirajzok (Egy év Provence-ban, Örökké Provence), és regények (Hotel Pastis, Kutyaélet, Mindent vállalok) szerzője. Könyveit eddig huszonkét nyelvre fordították le. Feleségével meg két kutyájukkal Franciaországban és Long Islanden él.