Előszó: Dömötör Tekla.

Bábalelte babona, bolond aki kap rajta : ezzel a pompás ritmusu szólással rótta meg egy fiatal parasztleány Luby Margitot, a kitünő néprajzi irót, azért, mert házukban babonákat kutatott. E mondásból azt lehetne következtetni, hogy a babona már csak a mult emléke. Pedig a babona él, mint Luby Margit könyve is bizonyítja. Együtt él a néppel, össze is gyűjtötték csokorba a babonaköröket mind, de – sajnos – még nincs babonakataszterünk. Pedig fontos lenne megállapítani, hogy vidékenkint milyen babonakörök ismeretesek, melyek virágoznak legdusabban. Annak a gyüjtésnek, melyet Luby Margit Bábalelte babona cimmel tett közzé, az a nevezetessége, hogy egységes területről való, magja a szatmármegyei Tunyog és Matolcs, távolabbi köre Cseke és Nyirmegygyes, de a gyűjtés zöme Matolcs, a babonában leggazdagabb falu. Luby Margit nagy mestere a gyűjtésnek, de kitűnő iró is, így könyve nem csak a tudományt szolgálja, hanem a szórakozást is, mert igazán élvezetes olvasmány. Mi mindent tanulhat belőle a városi ember! Megtudja, hogy mi a rontás, ki és milyen a rontó, miben lehet valakinek ártalmára, meg lehet-e mindenkit rontani, miféle az a szerelmi rontás, meg az állat megrontása, olvashatunk boszorkányos történeteket, aztán a lidércről, táltosról és egyéb babonáról tudunk meg sok érdekeset. Városaink babonái (tudjuk, van bőven) hijjával vannak általában a nemzeti bélyegnek, a nép azonban még az idegen babonának is magyar jelleget kölcsönöz. Európa minden népe tele van babonával, s a babonákban sok a közös elem, de szinmagyar a kocsisbabonakör s a táltosmondakör. Ázsiai örökségünk ez, velünk élt az őshazában és ma is él eldugott falvak zárkozott parasztjainak ajkán. Luby Margit könyvében külön fejezetek szólnak ezekről a babonakörökről. A könyvet több eredeti, helyszínen készült fényképfelvétel teszi még érdekesebbé.