Az emberi fejlődésen végigvonul egy impulzus, amelyről joggal állíthatjuk, hogy Pál apostol szavainak - "Nem én, hanem a Krisztus énbennem" - valósággá kell válnia. Annyit kell csupán tudnunk, mi is az ember valójában, és ennek ismeretében eljuthatunk Krisztus lényének felismeréséig. És hogyha az emberi lény valódi szemlélete által eljutunk ehhez a Krisztus-ideához és tudjuk, hogy oly módon juthatunk el hozzá leginkább, ha elsősorban magunkban keressük, majd ezek után visszatérünk a bibliai írásokhoz, ekkor tudjuk csak felbecsülni a Biblia valódi, hatalmas értékét. Senki sem becsüli és méltányolja jobban a Bibliát, mint aki Krisztust a említett módon találta meg. Képzeljük el, hogy ellátogatna a Földre egy lény, mondjuk egy marslakó, aki sohasem hallott Krisztusról és a tevékenységéről. Mindabból, ami itt a Földön lezajlott, ez a lény nem sokat értene, és az sem érdekelné különösképpen, ami iránt az emberek napjainkban érdeklődnek. Egy valami azonban biztosan felkeltené az érdeklődését: a földi evolúció központi impulzusa, a Krisztus-idea, ahogyan kifejezi az ember lényét magát.