Kr. u. 228-ban Gaius Iulius Viatorinus, Aquincum polgárvárosának előkelő tisztviselője hordozható orgonát ajándékozott a posztósok collegiumának. Ilyen egyesületekbe (collegia) tömörült a városi lakosság iparos és kereskedő rétege foglalkozás szerint. A collegiumok közhasznú teendőket láttak el (pl. a vízvezeték karbantartása vagy tűzoltás). Emellett feladatuk volt tagjaik temetkezési segélyezése és a halottkultusz ápolása. A társaságoknak nagy szerepük volt tagjaik közösségi életében, amelyek színtere a kollégiumi székház volt. Itt ünnepségeken és lakomákon gyűltek össze. A posztósok egyesületének (collegium centonariorum) székháza a polgárváros déli városkapuja mellett, a városfal belső oldalán állt. Elhelyezkedésénél fogva nemcsak a közösségi élet erősítésében játszott szerepet, hanem az egyesületre kiszabott közhasznú tevékenység, a várostűz kitörésének észlelése és a tűzoltás szempontjából is lényeges volt. Az aquincumi előkelőség által ajándékozott hangszer is itt került elhelyezésre és az ünnepségeken minden valószínűség szerint meg is szólaltathatták. Orgonáról már Vitruvius és Heron is adott leírást az ókorban. Ezek alapján is biztos, hogy az aquincumi darab kisméretű és kézzel hordozható volt. Alapanyaga fa, bőr és fém (bronz, réz) lehetett. Az orgonához összesen 52 síp tartozott, négy sorba rendezve soronként 13 síp volt megszólaltatható. A hydra működése még ma is vitára ad okot, hiszen latin neve vízzel működtetett orgonára utal, mégis egyes feltevések szerint levegő működtette.