"Cholnoky volt az első álomlátó irodalmunkban, nem az olyan naivul, csapongva ábrándozó álmodók fajtájából, mint Jókai, a kit ő Shakespeare mellett legjobban szeretett, hanem ama vizionárius álmodók fajtájából, a kik mintegy lázálomban, lidércznyomás-szerűen élik át az életet, az álmodott képzeteket a valóság erejével tudják látni és a valóság dolgait eredeti szinükből, vonalaikból kitolódva fogják fel magukba."

"Poe Edgar és a német Amadeus Hoffman a Cholnoky Vikor irodalmi ősei. Nála is, mint ezeknél a fantasztikum az izgalmakkal túlfűtött idegrendszernek saját természetétből folyó, önkénytelen működése. Ezért szerette Cholnoky az olyan embereket, helyzeteket és történeteket, a melyek mintegy borotvaélen mozognak és jó és gonosz, a bün és őrültség, a betegség és az egészség, a realitás és a fantasztikus határmesgyéjén s csak fantázia belső logikája tartja őket egyensúlyban."

"S ebben a különös, furcsaságokat kedvelő kíséretnek és álomlátóban egy tudós szelleme és tehetsége is dolgozott. Nem volt rendszeresen képzett tudósa semmiféle szakmának de egész sereg szakmában – különösen a természettudományokban – a dilettáns ismerteket messze felülhaladó tanulsága volt s ezenkívül is mindenfelé a tulajdonképeni tudományos ismeretek körén túl eső dolgokról voltak ismeretei, mint nagyon kevés kortársuknak." - Schöpflin Aladár (1912)

Kiadói, szecessziós stílusú, aranyozott és festett, egészvászon sorozat-kötésben (Franklin-Társulat Könykötészete).