Fordította M. Nagy Miklós.
Utószó: Gereben Ágnes.

Az itt közölt emlékezések szerzője, Paliszandr Dalberg (XX-XXI.sz.), Sztálin harcostársának, Lavrentyij Berijának az ükunokaöccse és a messze földön nevezetes szibáriai szoknyavadász, az utolsó orosz cárné kegyeibe beférkőúzött Grigorij Raszputyin unokája napóleonian dicső utat járt be: szegény remli árvából és az Állami Masszázsszalon kulcsárából lett az állam fejévé és az rualkodó rend parancsnokává. Ama hét évszázad, mely elválaszt bennünket az emlékiratíró elhunytától, nem csökkentette sem e hatalmas személyiség történelmi jelentőségét, sem alapvető műveinek eszmei és művészeti értékeit. Úgy állnak azok ma előttünk, mint az úgynevezett Átmeneti Kor legmaradandóbb szellemi alkotásai. És nem akadt Paliszand könyvei között egy sem, amely ne volna különösen drága szívünknek, ám ez – a legeslegdrágább! A vallomás lázában égve Dalberg a legelső sortól a legutolsóig tüzes szenvedéllyel alkot, tollának futását meg nem akaszthatja semmiféle hamis formaság. Mint ahogy mi is egyetlen lendülettel olvassuk az uralkodó oligarchia magánéletének a legaprólékosabb részletességgel elénk tárt képeit: az előkelőket éppúgy, mint az öngyilkosságok, merényletek és kivégzések leírását, vagy az utazásokról, a gyerekcsínyekről és az aggkori prostitúcióról papírra vetett feljegyzéseket, egyszóval az egész könyvet – ától cettig.