Hogy látja a szovjet nyaralótelep életét a kisegítő iskola tanulója? A névtelen, skizofrén fiatalember önmagával folytatott beszélgetéseiben, tudatának rapszodikusan változó képeiben bontakozik ki a szovjet hétköznapok és az iskolai élet kisszerű értelmetlensége, és ezzel szemben a képzelet és a szabadság birodalma, ahol Norvégov, a mezítlábas földrajztanár és Véta, a valódi szerelem uralkodik.

A nagyon is tudatos szerkesztés ellenére a Bolondok iskolája lírai erejével, életteli spontaneitásával ragad meg, benne képzelet és valóság keveredik, a rendezett gondolatok asszociációs tudatfolyammá olvadnak, a mondatok ritmizált lírai prózává.

Szasa Szokolov (Alekszandr Vszevolodovics Szokolov, 1943–) a hetvenes évek elején írta ezt az első, igazán jelentős művét. Először emigrációja után, 1976-ban az USA-ban jelentette meg, hazájában a könyv csak 1989-ben látott napvilágot. A szerző számtalan stílusréteget, irodalmi és történelmi utalást, nyelvi játékot alkalmaz, megjelenítve a "nagy szovjet birodalom" minden repedésbe behatoló abszurditását: művéről még a kényes ízlésű Vlagyimir Nabokov is teljes elismeréssel nyilatkozott. A Bolondok iskolája nemcsak az experimentális orosz próza egyedülálló darabja, de a modern világirodalomban is rangja van.

Ceruzás aláhúzásokkal!