Petri György költészetének utolsó jelentős állomásaként 1999-ben jelent meg az Amíg lehet című kötet.
Petri az Amíg lehetben meghalni készül, és szerelmes, és elegáns gúnnyal mutogatja a világ politikai mocskát. A kritikus tudja, hogy Petri mindig is meghalni készült, és szerelmes volt, és mindig is elegáns gúnnyal mutogatta a világ politikai mocskát, bár a halál, a szerelem és a világ politikai mocska egy kicsit másképpen nézett ki harminc évvel ezelőtt. Másfelől a halál, a szerelem és a világ politikai mocska viszont továbbra is, mint mindig, feszítően érdekes dolgok, mondhatni a világon fellelhető öt igazán érdekes dolog közül hármat lefednek.

Mi jön még? Ez a kérdés izgatta legkevésbé Petrit; őt kötötte a morál: embernek, versnek maradni, mindvégig. Az életmű azonban csak így lehetett teljes; a halál tudatával megbékélt, azt szigorú, igazságos-igazságtalan ítéletként elfogadó, a feladatot messzemenőkig: csontig csupaszítva oldotta meg Petri. Életműve pedig – nem most, még életében – megindult a klasszicizálódás útján.