Kalandos sorsú könyvet tart kezében az olvasó. Szerzője 1956-ban távozott Magyarországról az USA-ba, s a hatvanas évek elején ott írta meg könyvét – eszperantó nyelven. A kötet 1965-ben Spanyolországban, egy kanári-szigeteki eszperantó kiadónál látott először napvilágot. Harmincöt esztendővel később, 2000-ben a Soros fivérek – Soros Pál és a világhírt szerzett Soros György – angol nyelvű kiadásban is megjelentették édesapjuk munkáját. A szerző – Soros Tivadar budapesti ügyvéd – életének legszorongatóbb tíz hónapját idézi fel az események után bő másfél évtizeddel: az 1944 márciusa és 1945 januárja közötti időszakot. Azt a kort, amikor bujkálnia kellett saját hazájában, csupáncsak azért, mert zsidónak született. Soros Tivadar könyvének mégsem a háttérben folyton ott settenkedő iszonyat, hanem a mély humanizmus, a bölcsesség és – bármennyire hihetetlen – a halál árnyékában is az életet pusztán önmagáért szépnek érzékelő derű a jellemzője. Az Álarcban arról tudósít bennünket, miként élte át a Soros család – s benne a tizennégy esztendős Soros György – Budapesten a német megszállás és a nyilas dühöngés hónapjait. A bölcs derűjében is megrázó könyv a tárgyszerű beszámolón túl közel fél évszázadon átívelve mindenekelőtt az élet tiszteletének és szeretetének fontosságáról üzen a mai olvasónak.