„- ​Hogyan képzeled, hogy visszatáncol egy olyan nő, aki egyszer – ha csak próbaképpen is – félrelépett, még ha rájött is arra, hogy téved? Ne beszélj nekem "szabad választásról”, olyan nincs. Azt nem tudom, hogy milyen lesz a jövő nője, de Miszako nemzedéke átmeneti korban nevelkedett, s modernsége meglehetősen felszínes. – Az enyém nemkülönben, és mivel mindketten tudjuk ezt, és sietünk is túl lenni a váláson. Különben ez a helyes megoldás napjaink erkölcse szempontjából. – Szó köztünk maradjon, Kaname, föltéve, hogy rám bízod a megoldást, nem vizsgálnád fölül még egyszer a döntésedet?"
Após és vő beszélget így Tanidzaki Dzsunicsiró (1886-1965) regényében. A modern életérzés és a hagyományos erkölcsök szorításában vergődő házaspár – Kaname és Miszako dönteni próbál kapcsolatuk sorsáról. Mindketten a házasságon kívül találják meg a szerelem testi örömét, de a döntést a házasság felbontásáról egyre elodázzák. Az új életforma párhuzamául az író elénk állítja Miszako apjának hagyományok által is szentesített kapcsolatát ifjú szeretőjével, s az idők távolában – a bunraki bábjáték színpadán – felvillannak a régi idők szerelmi tragédiái.