kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
Könyv
- Logikai feladványok
- Gyermeknevelés
- Albumok
- Barlangászat
- Bányászat
Bestseller
- Bibliográfia
- Divat, divattörténet
- Egyéb
- Erotika
- Esszé, tanulmány
- Etológia
Ezotéria
- Életrajz
- Fantasy
- Filozófia
Földrajz
Gasztronómia
- Hegymászás
Hobbi
- Humor
Idegennyelvű könyvek
Ifjúsági- és gyermekirodalom
- Informatika
- Irodalomtörténet
- Ismeretterjesztő
- Jog
- Kalendárium, naptár
- Kertészet
- Képregény
- Kézimunka, hímzés
- Klasszika-filológia
- Kommunikáció
- Könyvtörténet, nyomdászat
- Közgazdaság
- Kriminalisztika
- Lexikon, Kézikönyv
- Ló, lovaglás
- Média
- Méhészet
- Militária, kitüntetés
- Minikönyv
Művészet
- Néprajz
- Filatélia, numizmatika
- Nyelvészet
- Orientalisztika
Orvosi
- Pedagógia
Pszichológia
- Politika
- Régészet
- Régi ponyva
- Retorika
- Reklám
- Sci-fi
Sport
Szépirodalom
- Szociálpszichológia
- Szociológia
- Szórakoztató irodalom
- Szótár, Nyelvkönyv
- Társadalomtudomány
Technika
- Térképészet
Természettudomány
- Töredékek
Történelem
- Újság, Folyóirat
- Vadászat
Vallás
Bibliofilia
Régiség
Metszet
Térkép
Fotó
Papírrégiség, Aprónyomtatvány
Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Kühlewind, Georg : A világ Logosz-struktúrája - A nyelv mint a valóság modellje
- leírás
- további adatok
Sorozat: Alétheia könyvek.
A világ, amely az embert és tudatát is magában foglalja, eredetileg nem a dolgok, hanem a szavak világa: alapjában véve szövegstruktúrája van, és ezért lehetőségünkben áll, hogy úgy olvassuk, mint egy szöveget. A figyelmes szemlélő számára a világ a megismerés minden fázisában a szó, a logosz által struktúrált lényiségként jelenik meg. „Világa” csak én-lénynek van, mégpedig csak a szójellegűség, a Logosz által, amely szintén csak én-lény számára létezik.
A szó-jellegű játssza a központi szerepet az itt következő vizsgálódásokban, és nem az idea. Az emberi szó, mivel részben megjelenik az érzeti világban, részben rejtetten, a tudat tevékenységeként él, egyaránt szolgálhat az ember és az érzeti világ modelljeként. Ezeknek – akárcsak a szónak – maga az ember adja rejtett részét, értelmét.
Az embernek meg kell tanulnia, hogy a magasabb tudatszintek elérésével a világnak és az embernek megfelelő magasabb ideákat éljen át, és ezzel párhuzamosan a természet könyvében való olvasás felé fejlessze tovább észlelőképességét. Dolgok helyett ekkor ismét írásjeleket vagy beszédjeleket észlelhet. Így jut el a teljes vagy igaz valósághoz. A teremtés értelme – a kozmikus teremtő ige rejtett része – az volt, hogy eljuttassa az embert az értésnek eddig a pontjáig. Az új értelem, az új valóság az ő tovább-teremtés révén jön létre.
A fogalmak vagy az ideák mindig szolgálják az embert: tárgyainak vagy tudományainak fogalmaiként, kultikus ideákként nevelését, művészi ideákként önnevelését, meditációs ideákként esszenciális jövőjét. Mert a jövőt állandóan újra kell alkotni, most már az embernek – régi bölcsesség ez, amely az indiánok nyelveiben már formát öltött, amelyet az indiánok éltek, és amely lassan, a katasztrófához közelgő fejlődési úton ismét felvillanni látszik. Bárcsak ezt az ősi bölcsességet a – mindig bizalmon alapuló – szó barátságos melegsége a modern tudatba emelné.
A világ, amely az embert és tudatát is magában foglalja, eredetileg nem a dolgok, hanem a szavak világa: alapjában véve szövegstruktúrája van, és ezért lehetőségünkben áll, hogy úgy olvassuk, mint egy szöveget. A figyelmes szemlélő számára a világ a megismerés minden fázisában a szó, a logosz által struktúrált lényiségként jelenik meg. „Világa” csak én-lénynek van, mégpedig csak a szójellegűség, a Logosz által, amely szintén csak én-lény számára létezik.
A szó-jellegű játssza a központi szerepet az itt következő vizsgálódásokban, és nem az idea. Az emberi szó, mivel részben megjelenik az érzeti világban, részben rejtetten, a tudat tevékenységeként él, egyaránt szolgálhat az ember és az érzeti világ modelljeként. Ezeknek – akárcsak a szónak – maga az ember adja rejtett részét, értelmét.
Az embernek meg kell tanulnia, hogy a magasabb tudatszintek elérésével a világnak és az embernek megfelelő magasabb ideákat éljen át, és ezzel párhuzamosan a természet könyvében való olvasás felé fejlessze tovább észlelőképességét. Dolgok helyett ekkor ismét írásjeleket vagy beszédjeleket észlelhet. Így jut el a teljes vagy igaz valósághoz. A teremtés értelme – a kozmikus teremtő ige rejtett része – az volt, hogy eljuttassa az embert az értésnek eddig a pontjáig. Az új értelem, az új valóság az ő tovább-teremtés révén jön létre.
A fogalmak vagy az ideák mindig szolgálják az embert: tárgyainak vagy tudományainak fogalmaiként, kultikus ideákként nevelését, művészi ideákként önnevelését, meditációs ideákként esszenciális jövőjét. Mert a jövőt állandóan újra kell alkotni, most már az embernek – régi bölcsesség ez, amely az indiánok nyelveiben már formát öltött, amelyet az indiánok éltek, és amely lassan, a katasztrófához közelgő fejlődési úton ismét felvillanni látszik. Bárcsak ezt az ősi bölcsességet a – mindig bizalmon alapuló – szó barátságos melegsége a modern tudatba emelné.
állapot: | ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
kategória: | Könyv > Ezotéria > Ezoterikus filozófia > |
kategória: | Könyv > Pszichológia > |
kiadó: | Kláris, (2010) |
cikkszám / ISBN: | 9789638730992 |
kötés: | kötve/papír |
oldalszám: | 127 |
könyv nyelve: | magyar |