Ha már józan fővel a napot szépen elrendeztük, jöhet az estébe hajló hosszú délután, és ez a kötet, a hősök és árnyékhősök pazar karneválja. Jöhet? Jöhet, de minek?
Nem azért, mert kitölthetetlen a délután és az este, nem azért mert különben unalomba fulladnának az órák. A kíváncsiság hajt, hogy beljebb és beljebb keveredjünk a novellák metszette tájba. Hogy megtudjuk végre, ki az a gyanús külsejű figura: Bureck, és mit keres az erdőben azon a telephelyen ahol a mindenre elszánt vadászok tisztogatják fegyvereiket. Mivégre zajlanak az események, mi a cél vagy éppen a céltalanság oka.
S ha ráleltünk e zóna-világ alfájára és omegájára, tovább gördülhetünk a második ciklusba, ahol is azzal kell számotvetnünk, ami önmagukon kívül is múlik: az idővel. Mit vethet fel az emlékezés a múltból és mivel töltheti ki a fantázia a jövőt? S míg a kérdést latolgatjuk, nem szakadva el a szövegektől, nem árt, ha mi magunk is – akár a szerző – legalább egyet belepislantunk a tükörbe: mi sem vagyunk különbek.
A végállomás mégsem teljesen lehangoló, hiszen Kőrösi Zoltán egy olyan játék fesztiváljára invitál, ahol mindannyian otthon vagyunk. A Budapesti Iszkra Olajbányász játékosai rúgják a bőrt, hogy néhány könnyed csellel magukhoz vonják az olvasót.