kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Lengyel Zoltán : A sors kritikájáról - Vizsgálódások Walter Benjamin sorsfogalma mentén
- leírás
- további adatok
Sorozat: Tiszatáj könyvek / Tiszatáj tanulmányok.
E kötet két főszereplőjét, Walter Benjamint és Kertész Imrét többek közt a gondolkodás radikalitása, merészsége jellemzi. Kertész megfogalmazásában: „jogunkban áll, sőt kötelességünk, hogy merészen gondolkodjunk.” Az pedig, ahogyan itt e két szerző egymás mellé kerül egy kísérletező konstrukció keretében, képes megmutatni műveik mélyebb szellemi rokonságát is.
Lengyel Zoltán írása mindenekelőtt ehhez igazodik és próbál hű maradni. Így ez a hűség, de azt is mondhatnánk: egy bizonyos igazságigény fenntartása határozza meg a meanderszerűen indázó, legjobb részeiben újszerű meglátásokra nyíló fejtegetéseket, amelyeket nem véletlenül az értekező prózáról szóló benjamini szavakkal jellemezhetnénk: az „ábrázolás mint kerülő út”; „meg-megszakadó ritmika”; „állhatatosan kezdődik mindig elölről a gondolkozás, körülményesen tér vissza magára a dologra”.
(Szabó Csaba)
E kötet két főszereplőjét, Walter Benjamint és Kertész Imrét többek közt a gondolkodás radikalitása, merészsége jellemzi. Kertész megfogalmazásában: „jogunkban áll, sőt kötelességünk, hogy merészen gondolkodjunk.” Az pedig, ahogyan itt e két szerző egymás mellé kerül egy kísérletező konstrukció keretében, képes megmutatni műveik mélyebb szellemi rokonságát is.
Lengyel Zoltán írása mindenekelőtt ehhez igazodik és próbál hű maradni. Így ez a hűség, de azt is mondhatnánk: egy bizonyos igazságigény fenntartása határozza meg a meanderszerűen indázó, legjobb részeiben újszerű meglátásokra nyíló fejtegetéseket, amelyeket nem véletlenül az értekező prózáról szóló benjamini szavakkal jellemezhetnénk: az „ábrázolás mint kerülő út”; „meg-megszakadó ritmika”; „állhatatosan kezdődik mindig elölről a gondolkozás, körülményesen tér vissza magára a dologra”.
(Szabó Csaba)