Sorozat: Tiszatáj könyvek / Tiszatáj tanulmányok.

E kötet két főszereplőjét, Walter Benjamint és Kertész Imrét többek közt a gondolkodás radikalitása, merészsége jellemzi. Kertész meg­fogalmazásában: „jogunkban áll, sőt kötelességünk, hogy merészen gondolkodjunk.” Az pedig, ahogyan itt e két szerző egymás mellé kerül egy kísérletező konstrukció keretében, képes megmutatni műveik mélyebb szellemi rokonságát is.
Lengyel Zoltán írása mindenekelőtt ehhez igazodik és próbál hű maradni. Így ez a hűség, de azt is mondhatnánk: egy bizonyos igazságigény fenntartása határozza meg a meanderszerűen indázó, legjobb részeiben újszerű meglátá­sokra nyíló fejtegetéseket, amelyeket nem véletlenül az értekező prózáról szóló benjamini szavakkal jellemezhetnénk: az „ábrázolás mint kerülő út”; „meg-megszakadó ritmika”; „állhatatosan kezdődik mindig elölről a gondolkozás, körülményesen tér vissza magára a dologra”.
(Szabó Csaba)