Gunter Böhmer akvarelljeivel.
Hesse legnagyobb sikerét halála után az Egyesült Államokban aratta, a beatnemzedék körében, a vietnami háború idején. Timothy Leary, a Harward híres-hírhedt docense a Steppenwolfot - a Sziddhártával együtt - a kábítószeresek bibliájaként ajánlotta követőinek. 1968-ban a német származású John Kay Steppenwolf néven alapított beat-zenekart, bár saját bevallása szerint ekkor még nem olvasta a könyvet. Born to be wild című száma Peter Fonda Easy rider című filmje révén vált világhírűvé. A regényből 1974-ben Fred Haines forgatott filmet, amely a 28. Edinburghi Filmfesztivál szenzációja lett. A pusztai farkas Hesse talán világszerte legismertebb és legvitatottabb könyve. Nem véletlen, hogy épp a beatnemzedék körében arathatott óriási sikert. A regény introvertált, saját útját járó, önmagát kereső hőse elsősorban a politikától megcsömörlött, meg nem értett, szubkultúrába menekülő, lázadó ifjúsághoz szólt - legalábbis az Egyesült Államokban, ahol ez a generáció a maga képére formálta-ferdítette a húszas évek Németországának ötvenéves, outsider értelmiségijét, a klasszikus irodalmon, a keleti vallásokon, Schopenhauer és Nietzsche filozófiáján, Freud és Jung pszichológiáján nevelkedett, az élet értelmét egzisztencialista szorongások közepette, skizofrén lélekkel kereső Hallert. Említhető persze olyan példa is, amely szerint a kábítószer apostolának kikiáltott Hesse teljesen mást is jelenthet a világ más tájékán: az Új ember 1978. november 19-i számában Pilinszky János ismertette a regényt: Harry Hallerben a kóros bűntudattól szenvedő, lelke poklait megjáró, önmegvető embert látta, aki - nem dogmatikus értelemben - közel jár a megtéréshez és a kegyelemhez.