Utószó: Németh G. Béla.
A védőborító, kötésterv és az illusztrációk Drégely László munkája.

Két életút, két életcél, két életfelfogás egymást vonzó és taszító pólusok, éppen, mint szenvedélyeit megélő Goldmund és az aszkéta paptanár, Narziss története. Narziss a szellem embere, míg Goldmund élete során a művészi ideált, az érzelmek kifejezésének módját keresi. Szerelmi kalandokon, gyilkosságokon, a pestis sújtotta vidékek halálélményein keresztül vezet az út önmaga megismeréséhez, tehetségének kibontakozásához, tanítómestere, Narziss pedig nem hagyja magára. Sosem engedik, nem engedhetik el a másikat, hiszen, ahogy Herman Hesse írja a mű egyik előszótervezetében: Vonzzák, elbűvölik, meghódítják, megismerik, a végsőkig fokozzák vagy megsemmisítik egymást. Ez történik mindig, ha férfi és női princípium, lelkiismeret és ártatlanság, szellem és természet tiszta formában találkozik és néz szembe egymással.

"- Felfogtad- e már - mondta Goldmund -, hogy miért nem értem meg a képzelet nélküli gondolkodást? - Régen felfogtam már. A mi gondolkodásunk szüntelen absztrahálás, elfordulás az érzékitől, a tisztán szellemi világ felépítésének kísérlete. Te azonban a legálhatatlanabbat, a leghalandóbbat fogadod szívedbe, és a világ értelmét éppen a mulandóban hirdeted. Nem tágítasz attól, ami veszendő, átadod magad neki, és odaadásod által magasztossá válik, hasonlatossá az Örökkévalósághoz. Mi, gondolkodók elvonatkoztatjuk Istentől a világot, úgy közeledünk Hozzá. Te azáltal közeledsz Istenhez, hogy Teremtését szereted és újra alkotod. Ez is, az is emberek alkotása, múlékony mindkettő, de a művészet ártatlanabb."