Az emberiségnek alapszükséglete, hogy értelmet keressen a világban. Az Amerikában élő Molnár Tamás professzor szerint ezt a szükségletet csakis mítoszok és szimbólumok elégíthetik ki, amelyek közvetítenek a tapasztalaton túli valóság és az emberi élet között. Bár ezek a mítoszok és jelképek eredetileg a keresztény világkép alkotóelemei voltak, az egyház, ahogy fokozatosan az ésszerű gondolkodás hatalmát kezdte hangsúlyozni, fokozatosan kiszorította őket. Bár az „ésszerű" kereszténység bizonyos igazságok felfedezésére képes, a racionális igazság sohasem elegendő ahhoz, hogy az egyén megerősítse hitét egy megváltó Istenben. A racionális és mítoszaitól megfosztott kereszténység az embereket arra készteti, hogy máshová forduljanak mítoszokért és szimbólumokért. Molnár szerint a kereszténység történetében mindvégig jelen vannak a pogány gondolkodás elemei, s ez különösen a huszadik században válik erőteljessé, amikor a civilizált nyugaton sokan a pogány mítoszokban és új okkultizmusban keresik a kereszténységből hiányzó értelmet. A pogány kísértés leküzdésének egyetlen módja: visszaadni a mítosznak és a szimbólumoknak a hitben játszott létfontosságú szerepüket. Molnár Tamás nemzetközi hírű filozófust, a Yale Egyetem nyugalmazott tanárát idén Széchenyi-díjjal tüntették ki.