Kheopsz ​fáraó trónra kerülése után bejelentette, nem építtet magának piramist. Hamiunu főpap vezetésével az állam hatalmasságai kihallgatást kértek az ifjú uralkodótól. A bölcs főpap előadta, az építkezést sosem a királyi temetkezés indokolta. – Különös, suttogta maga elé a fáraó. Hemiunu folytatta: régen, egy válságos korszakban megingott a hatalom Egyiptomban. A válságot a bőség idézte elő, amely az embereknek szabadságot, szellemüknek függetlenséget biztosít, az egyetlen helyes védekezés ellene a nép energiáit igába fogni. Valami olyan feladattal, amely éppoly nélkülözhetetlen a hatalom, amennyire szükségtelen az alattvalók számára.
Kheopsz döntött. Alig szivárgott ki a hír, a thébai ostorgyárak be sem várva a felsőbb utasítást, megsokszorozták termelésüket. Aztán ezrek indultak a kőbányákba, az építési területre, s a gigászi munka elkezdődött. A munkálatok már folytak, minkor a fővárosban suttogni kezdték: összeesküvést lepleztek le. Alig születtek meg az ítéletek, tömegek jelentkeztek önkéntesen munkára; mikor az árulást leleplező Hemiunut is elfogták, a hatalom tudtára adta a népnek, a tény, hogy a feljelentő is az állam ellensége volt, nem jelenti azt, hogy a vád nem volt igaz.
Maga Kheopsz szólt alattvalóihoz: Ellenségeinket elkeseríti a piramisépítés, ám minél több rosszat mondanak róla, annál magasabbra emeljük, ha kell, az égig!