Fordította Békés András.

Egy évvel a gyászos emlékű rigómezei ütközet után, 1449-ben játszódik Ismail Kadare regénye. Miután Hunyadi János magyar és Kasztrióta György (Szkander bég) albán hadseregének tervezett egyesülése és a Balkán török alóli felszabadítása ezzel a csatavesztéssel meghiúsult, a drinápolyi szultáni udvar időlegesen elhalasztja mind a bizánci birodalom fővárosának, Konstantinápolynak döntő ostromát, mind a Magyarország elleni hadjáratot, és az 1443 óta hadi sikert hadi sikerre halmozó Kasztrióta György ellen összpontosítja katonai erejét. 1449 tavaszán, Turszun Tundzsaszlán pasa vezetésével, a kor leghatalmasabb hadserege özönli el Albániát. A háború kimenetele aligha lehet kétséges. Az oszmán hadigépezet mindent feldúlva, fölégetve, elpusztítva tör az ország szíve, Kruja felé. Ám Kruja fellegvára, Szkander bég sasfészke alatt megtorpan a gigászi sereg. A néhány naposra tervezett ostrom több hónapos keserves várvívássá válik…