Tizenhat esztendeig várt Jorge Semprún, hogy az idő megérlelje benne A nagy utazás-t. Várt türelemmel, önfegyelemmel, hogy emlék és gondolat, és mindaz, amit közölni akar az emberiséggel, megtisztuljon az esetlegesség salakjától, tiszta és természetes kapcsolatokba, hajlékony és szigorú rendbe rendeződjön. Négy napig utazik Jorge Semprún, a politikai fogoly, a buchenwaldi koncentrációs tábor felé. Ennek a négy napnak a története A nagy utazás. De csak szerkezetileg négy nap a regény időtartama: Semprún mesterien szerkeszti egybe a négy nap történetével az "utazás" előtti és utáni emlékeit, tulajdonképpen mindazt, amit lényegesnek, közölnivalónak érez. Erről az iszonyatos, megrázó témáról soha korábban nem írtak még ilyen modern, ilyen fegyelmezett művet. Alapmű lett A nagy utazás. Legendává, a modern világirodalom egyik legmeghatározóbb, legolvasottabb regényévé vált, melynek fényét csak emeli, hogy szerzője, a "spanyol származású francia író" - évtizedekkel később a demokratikus Spanyolország kulturális minisztere - a náci lágervilág élményéhez utóbb szintén az elsők közt társította és formálta remekművekké a szovjet Gulag-verzióról szóló keserűen kiábrándult tudást.