Polányi Károly (1886-1964) magyar származású gazdaságtörténész. Alighanem legfontosabb könyve, az először 1944-ben megjelent "A nagy átalakulás" a közgazdaságtan egyik alapműve. A megjelenés óta eltelt közel hatvan év ellenére a könyv még mindig roppant időszerű, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy mind a mai napig gyakran hivatkoznak rá a nemzetközi szakirodalomban. Polányi művének központi témái a piacgazdaság kialakulásának nyomon követése, illetve a piacgazdaság kritikája. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy noha a piac intézményét már a kései kőkorszaktól kezdve jól ismerték, egészen a XIX. századig mellékes volt a szerepe az emberi társadalmak gazdasági életében; a cseréből szerzett nyereség és haszon nem volt központi eleme a gazdaságnak. A társadalom ellenőrzést gyakorolt a gazdaság felett, utóbbi nem uralkodhatott el az előbbin. A nagy átalakulás a XIX. század első felében következett be, amikor a piacgazdaság kialakulásával a gazdaság kikerült a társadalom ellenőrzése alól: a javak termelésének és elosztásának rendjét egyre inkább a piac önszabályozó mechanizmusaira bízták. Ehhez azonban mind a természetnek, mind pedig az embernek (fiktív) árucikké kellett válnia, ami katasztrofális következményekkel járt mindkettőre nézve. Polányi Károly még nemigen sejthette, hogy az általa már-már temetett piacgazdaság a második világháború után új erőre kap, és napjainkban még inkább virágozni fog, mint korábbi fénykorában, az első világháborút megelőző évtizedekben. A piac uralmának szörnyű ökológiai és társadalmi következményei (az erdők hihetetlenül gyors ütemű irtásától kezdve a harmadik világ gyerekmunkásaiig) közismertek. Ez teszi Polányi Károly könyvét napjainkban is kínosan aktuálissá.