A ​birodalmi vezetők családi életéről – előbb a náci propaganda cenzúrája, majd a háború után a sajtó szenzációéhsége folytán – kevés igaz információ látott napvilágot. Az osztrák történész, Anna Maria Sigmund is csak több mint ötven évvel a Harmadik Birodalom bukása után látta elérkezettnek az időt, hogy a hiteles források feltárása után, tudományos igényességgel és tárgyilagosan megrajzolja a náci vezetők vonzáskörébe tartozó nők portréját. A téma annyira érdekfeszítőnek bizonyult, hogy ez a rendkívül olvasmányos és tömör könyv azóta további két kötettel bővült (a harmadik rész jövőre lesz elérhető magyar nyelven is az olvasók számára). A sorozat első kötetében elöljáróban azt kellett a szerzőnőnek tisztáznia, milyennek képzelte Hitler az ideális nőt, hogyan nyilatkozott a női hivatásról, miféle feladatokat szánt a német asszonyoknak, illetve mitől tiltotta el őket. A történésznő ezután szembesíti az elméletet a gyakorlattal, s az eredmény igen tanulságos. A könyv nyolc portrét tartalmaz. Göring első felesége és nagy szerelme, Carin Göring nyitja a sort, aki svéd arisztokrata férjét és kisfiát hagyta ott, hogy kövesse Göringet Németországba. Utána Emmy Göring jön, a második feleség, a közepes tehetségű színésznőből lett nagyasszony, majd Magda Goebbels, aki a bukás napján rideg szenvtelenséggel adta be a halálos adag mérget hat gyermekének és önmagának. Leni Riefensthal, a filmrendező folytatja a sort, aki 2003-ban, 101 éves korában hunyt el, s aki élete utolsó évtizedeire leleményesen retusálta harmincas évekbeli szerepvállalásának és Hitlerhez való viszonyának valódi természetét.
A tabló teljessé tételéhez szükséges még egy elvakult, szürke mozgalmár, a náci nőszövetség elnöke, Gertrud Scholz-Klink, és kellenek Hitler „udvartartásának” főbb tagjai: a titokzatos unokahúg (szerető?) Geli Raubel és a háború végnapjaiban Frau Hitlerré emelt szerető, Eva Braun. Az első kötetet Henriette von Schirachnak, a „Führer tanítványának” portréja zárja, s a szintén igen sokáig élt hölgy sorsán keresztül megismerhetjük a háború utáni évtizedeket, a nácitlanítás folyamatát, és azt, miként voltak képesek szembenézni ezek az asszonyok szeretett-gyűlölt múltjukkal. A fordítást szakmailag ellenőrizte és a magyarázó lábjegyzeteket írta Czeglédi András.