kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Brüll Miklós : A Magyar Vöröskereszt tevékenysége az első és a második világháború időszakában
- leírás
- további adatok
Borítóterv: Widerkomm Ervin
A vöröskereszt mint eszme – ma már mozgalom – háborúban született. A megalapító Henry Dunant gazdag svájci polgár szemtanúja volt 1859-ben a solferinói ütközetnek s a több tízezer sebesült látványa nemcsak arra késztette, hogy a környéken lakókból – önkéntes jelentkezés alapján – segélynyújtó csapatokat szervezzen, akik ellátják a szemben álló felek sérült katonáit, hanem arra is, hogy ezzel kapcsolatos élményeit „Solferinói emlék” címen megírja és ezt 1862-ben kiadja.
Ebben a munkájában nem egyszerűen közli az olvasóval a csatatéren látottakat, hanem javaslatot is tesz a háborús sérültek ellátására létrehozandó önkéntes szervezetre, valamint arra, hogy a háborúk áldozatainak védelmét nemzetközi, kormányszintű egyezményekkel szabályozzák.
Munkájának csúcspontja a Genfi Egyezmények elnevezés alatt világszerte ismert nemzetközi megállapodás, mely a hadviselésben korszakalkotó eszméket vetett felszínre. Az államok nemzetközi törvényévé emelte annak az elvnek az elismerését, hogy a szemben álló hadsereg megsebesült és harcképtelenné vált katonája nem tekinthető többé ellenségnek, hanem olyan sebesült embernek, aki – függetlenül attól, hogy melyik hadviselő félhez tartozik – oltalomban és gondos ápolásban részesítendő.
A vöröskereszt mint eszme – ma már mozgalom – háborúban született. A megalapító Henry Dunant gazdag svájci polgár szemtanúja volt 1859-ben a solferinói ütközetnek s a több tízezer sebesült látványa nemcsak arra késztette, hogy a környéken lakókból – önkéntes jelentkezés alapján – segélynyújtó csapatokat szervezzen, akik ellátják a szemben álló felek sérült katonáit, hanem arra is, hogy ezzel kapcsolatos élményeit „Solferinói emlék” címen megírja és ezt 1862-ben kiadja.
Ebben a munkájában nem egyszerűen közli az olvasóval a csatatéren látottakat, hanem javaslatot is tesz a háborús sérültek ellátására létrehozandó önkéntes szervezetre, valamint arra, hogy a háborúk áldozatainak védelmét nemzetközi, kormányszintű egyezményekkel szabályozzák.
Munkájának csúcspontja a Genfi Egyezmények elnevezés alatt világszerte ismert nemzetközi megállapodás, mely a hadviselésben korszakalkotó eszméket vetett felszínre. Az államok nemzetközi törvényévé emelte annak az elvnek az elismerését, hogy a szemben álló hadsereg megsebesült és harcképtelenné vált katonája nem tekinthető többé ellenségnek, hanem olyan sebesült embernek, aki – függetlenül attól, hogy melyik hadviselő félhez tartozik – oltalomban és gondos ápolásban részesítendő.
állapot: | |
kategória: | Könyv > Orvosi > |
kategória: | Könyv > Militária, kitüntetés > |
kategória: | Könyv > Történelem > Magyar történelem > |
kategória: | Könyv > Történelem > XX. század, politika > |
kiadó: | (Magyar Vöröskereszt OVB), 1984 |
cikkszám / ISBN: | 0064766 |
kötés: | fűzve |
oldalszám: | 174 |
könyv nyelve: | magyar |