Földényi F. László utószavával.

Kiseurópa sorozat.

A század elején Ady Endre reggelente, ha Budapesten szállodai szobájában felébredt és öltözködni kezdett, minden alkalommal felsóhajtott: íme, most kelt fel az utolsó magyar. Cees Nooteboom reggelente éppígy fölsóhajtana: íme, Európában most kelt fel az utolsó platonista.
Ha platonizmuson nemcsak ideatant és márványhideg metafizikát értünk, hanem csillapíthatatlan szomjúságot olyasmi után, ami valóban létezik, éhséget az intenzív élményekre, visszaemlékezést arra, ami ősi üledék gyanánt eleve ott lappang személyiségünk mélyén, valamint vágyódást arra, hogy a pillanatot és az örökkévalóságot még a halál előtt, itt, ebben a földi életben valamiképpen összeegyeztessük – nos, akkor Cees Nooteboomtól tényleg nem vitathatjuk el e reggelenkénti sóhajtás jogát.
(Földényi F. László)