A kilencvenes évek közepén játszódó történet hőse Arthur Daane filmrendező, aki már hosszabb ideje felváltva él Hollandiában és Berlinben. A megunhatatlan város képein kívül barátai is ide kötik: Arno, a filozófus (akiben nem nehéz Rüdiger Safranskit felismerni), Victor, a szobrász (az ő modellje Armando, a világhírű holland festő) és a többiek. A hős megismerkedik Elikkel, egy holland „berber” lánnyal is, aki Berlinben disszertációját írja Urracáról, a XII. századi ibériai León királyság uralkodónőjéről. Amilyen mértékben megközelíthetetlen Elik és Daane számára egy XII. századi nő élete, olyan mértékben rejtélyes az ő kapcsolatuk is. Mindketten súlyos lelki terhet cipelnek: a férfi repülőszerencsétlenségben elvesztett felesége és fia emlékét, a marokkói apa holland lánya a gyerekkorában elszenvedett erőszak traumáját. A lány eltűnik Daane szeme elől, a férfi kutatni kezd utána, végül egy madridi levéltárban talál rá – ám Elik szakít vele. Az események felgyorsulnak: Daanét a madridi utcán útonállók leütik, hetekig kómában fekszik. Amikor magához tér, berlini barátai állnak az ágyánál, ők öntenek lelket a férfiba, aki csalódott a szerelemben, a történelemben és a történetmondásban. A hős a regény végén elindul északnak, de immár nem Berlin, hanem Hollandia felé. A műről, mely hazájában heves vitákat váltott ki, bírálói is elismerték, hogy az elmúlt évek talán legjelentősebb holland irodalmi alkotása.