1930-ban nevezték ki a nagy filozófust, Horkheimert a frankfurti Társadalomkutatási Intézet élére, ám az ún. Frankfurti Iskola születését korábbra szokás datálni, hisz annak jellegadó vezető elméi, Adorno, Walter Benjamin és maga Horkheimer is korábban alakították ki - részint állandó közös munkával - koncepcióikat, többé-kevésbé egységes filozófiájukat, amelynek továbbépítését nem akadályozhatta meg a nácizmus idejére eső amerikai emigráció sem. Az Iskola mindmáig fennáll, működik, az Intézet nevének gyakori változása ellenére immáron a harmadik generáció képviseli világszínvonalon (a második generáció vezető alakja Habermas, a harmadik, mai nemzedéke Axel Honneth). A frankfurtiak jószerivel a filozófia minden ágát művelték, legjellemzőbb azonban rájuk a társadalomtudományi, a marxizmus (nyugati) elemeit is magába építő társadalomkritikai irányultság (ezért is nevezik sokan "kritikai iskolának", elméletüket pedig kritikai elméletnek). Ennek a világ filozófiai fejlődésében döntő jelentőségű iskolának a történetét, legfontosabb alakjainak értelmezését, központi témáinak ismertetését és elemzését végzik el Weiss János tanulmánykötetének írásai. A mű természetesen nem rendszeres összefoglalás, nem monográfiája a Frankfurti Iskolának, ám annak ellenére, hogy sok írás alkalmi jellegű (recenzió, ismertetés, beszámoló, visszaemlékező esszé stb.), a kötet egésze kiváló képet nyújt az Iskola tanairól, e tanok fejlődéséről és módosulásáról, a kritikai elmélet hatásáról, recenziójáról és mai relevanciájáról. A kötet - minden, a filozófia iránt mélyebben érdeklődő olvasó figyelmére számíthat.