I. Csobban a víz
Napkút, 2015
747, [21] p.

A Csobban a víz a Forrás Könyve összefoglaló címet viselő királyregény-trilógia első darabja. A mű formailag és szellemiségét tekintve lényegében Toót-Holló Tamás nemrég megjelent kőmisztérium-trilógiájának folytatása, új elemek, egészen pontosan: új őselemek közé helyezése. A Csobban a víz épp ezért úgy egy királyi beavatás regénye, hogy közben a magyar ősiség kultikus könyveiből, a középkori gesztákból meríti tárgyát.
A gesztáink tudnak ugyanis a szent királyok előtt álló titkos beavatásokról, de úgy mutatnak utat ezek felé, mint a Mátyás király körül tüsténkedő okos lány: adnak is, meg nem is.
Mert mindannyian ismerhetjük a szarvast űző ikerpár, Hunor és Magor messzire iramló vadászatát, s emlékezhetünk is arra, hogy ezt a fékevesztett iramlást az ő közös életükben öt év magány, csendes elmélkedés követte. Felkészülésként az uralkodásra, s felkészülésként az ösztöneiket szabadjára engedő mulatságra, a Kürt ünnepére, amelyen a vitézeikkel együtt asszonyokat ragadnak el maguknak, hogy majdan velük népesítsék be Szkítia földjét.
Toót-Holló Tamás posztmodern királyregénye viszont arra keresi a választ, hogy mi töltötte ki Hunor és Magor vagy ahogy az ő parafrázisának szereplőit hívják: Hámor és Magonc életében ezt az öt talányos évet. Arra, hogy mennyiben rokon ez a tétlen cselekvés a Tao tanításaiból ismert wei wu wei gyakorlatával, s a magyar népmesékben hamuban üldögélve várakozó táltosok titkos és rejtelmes erőgyűjtésével. S arra, hogy miként függ össze ez az úttalan beavatási út a szakrális királyok által megszerzendő hermetikus tudással.
S hogy miképp lesz ebből a mitikus történelem terében és idejében játszódó királyregényből modern műalkotás meglepően ölelkező motívumokkal, tüntetően szokatlan anakronizmusokkal, s hozzá még a pogány életöröm varázsát nyújtó szakrális pornográfiával? A leginkább életre-halálra. Ahogy ezt elöljáróban a magyar népmesék tudják, amelyek Toót-Holló Tamás számára ugyanolyan ősforrások, mint a magyar geszták.

Ahogy Tündér Ilona szobájában patakzik egyszerre a két forrás. Az élet és a halál vizének forrása. Ahogy Vízi Péter és Vízi Pál küzdelmeiben születik újjá a szabadon meghódított földeken eláradó vitézségről álmot látó Emese ősi álma.
S ahogy a Mátyás-monda okos lánya ad is, meg nem is: hogy ami nincs, az mégis legyen. Hogy ami a nemzetségősök öt év magányából eddig kiismerhetetlen maradt, az a lelki szemeink előtt mégis megelevenedjen.
Szabad folyást engedve a képzeletnek: csakúgy, mint az élő és a haló víz forrásának. S az innen előcsobbanó víz minden szavának.


II. Csillan a hab
Cédrus Művészeti Alapítvány-Napkút, 2017
526, [16] p.

Vannak történelmi regények. Ezek a történelmi tényekről szólnak. S vannak regényei a mitikus történelemnek. Ezek a kulturális emlékezetről szólnak. Toót-Holló Tamás metatörténelmi regénye ez utóbbi megközelítés példadarabja: úgy szól Szent Lászlóról, hogy valójában inkább a mitikus történelem Szent László alakja köré szőtt motívumait idézi meg. Az ő Szent Lászlója így egyetlen örök történetben forgolódik előttünk. Ez az örök történet nála a kerlési csata híres asszonyszabadító jelenete, amit a magyar kultúra szinte páratlan gazdasággal hagyományozott a mindenkori utókorra.


III. Csordul a csepp
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2021
507, [20] p.

Hamvas Béla úgy tartotta, Mátyás azért szent királyaink egyik legjelesebbje, mert egyike volt ő is a megvillant szemű királyoknak, akik feltépték a világot, hogy lássanak. Toót-Holló Tamás metatörténelmi királyregényei is ezekkel a világot feltépő, királyi tekintetekkel néznek a világra: most már harmadjára, s ezzel a Forrás Könyve összefoglaló címet viselő trilógiáját le is zárva. Ahogy korábban Nimród király két fiát, Hunort és Magort (Csobban a víz), később László királyt (Csillan a hab), most pedig Mátyás királyt (Csordul a csepp) is megszólítva és megszólalni hagyva. Hagyva azt is, hogy a királyaink ne csak a történelmi múltban, hanem most is, a szüntelen jelen szüntelen teremtésében is velünk legyenek.

további képek