Sorozat: Új Könyvtár 31.
Bevezette Turóczi-Trostler József.
Fordító: Komor Ilona.

A két világháború közötti években váratlanul újra divatba jött Rotterdami Erasmus. Akkor inkább csak »szellemtörténeti» kérdést láttunk benne. Mai szemmel viszont felfedezzük e divat reális gyökerét: az állandósult kultúrválságban élő középeurópai polgár elemi rokonságát Erasmussal, az egykori baráttal, aki mindvégig habozva áll két világ, a középkor és az újkor határán, aki sohasem tudja végleg eldönteni magában, hol a helye a világban, ezért nem is tud teljesen szabadulni perspektivizmusának következményeitől. Mindenkori elvi álláspontunktól függ, mit lássunk benne inkább: a régit, vagy az újat, vagy a kettő kényszeregyezményét. Sajnos, még ma sem ismerjük eléggé Erasmus konkrét történeti szerepét azokon a területeken, ahol megszűnik a könyvészet, statisztika, a filológia, szellemtörténet illetékessége, s csak beható ideológiakutatás adhatna feleletet arra a kérdésre, hogyan, milyen mértékben segítettek Erasmus és művei megoldani vagy legalább megfogalmazni a gazdasági, társadalmi, politikai változásokkal adódó új szellemi feladatokat a XVI. századon kezdve a francia forradalomig