Kölcsey Ferenc kereken száz éve írta meg A Szabadsághoz című ódáját, Ady hat éve halott, Szabó Lőrinc már javában A Sátán műremekei lázadó költeményeit fogalmazza, Illyés Gyula talán éppen a napba néz egy párizsi utcán, Kassák a bécsi tereket rója, József Attila ebben az évben jelenteti meg Nem én kiáltok című kötetét - miképpen Babits is a Sziget és tenger és Juhász Gyula a Testamentum versanyagát Erdélyi Józsefnek már három éve napvilágot látott Ibolyalevél című könyve, Radnóti az érettségire készül, Vas István is tanul, Sinka István még birkákat terel egy békési pusztán, amikor a Veszprém megyei Felsőiszkáz falu legszélső házában, 1925. július 17- én megszületik Nagy László. Senki sem sejtheti ekkor, s később sem, a parasztportán, a gyümölcsfás udvaron s a falu körüli réteken botladozó gyermekkorban - miközben a nem messzi Csöngén Weöres Sándor pepita borítójú füzetek lapjaira veti első kísérleteit, Pilinszky János ajkai pedig az első kiolvasott betűket formálják, s nemsokára felnéz a bölcsőből Juhász Ferenc is hogy alig több mint ötven év múlva ez a fiúcska olyan életművet helyez a magyar költészet színképére, amelyet a világirodalom mérlegén is értéknek fognak találni. Nagy Lászlónak sikerül a „személyes mítosz egyetemessé tétele, amely új relevanciát teremt" - írja az angol Martin Booth. A költő születésnapját követő évtizedeket pedig nem a költészet jegyében vajúdta ki magából a történelem. Nagy László életidejére az európai ember és a magyarság új katasztrófákkal, gyötrelmekkel teli periódusa esik. Ifjú korát a világháború tépi meg, s amikor 1945 után, a szabadság lélegzetvételnyi idejében személyes sorsa a demokratizálódó ország vágyaival azonos röppályán emelkedne fel, a történelem derékba töri ezt a röptöt, a szárnyakat és a szárnyalókat a földre veri vissza. Az induló költő kezdeti naiv hitének megcsúfolása, félrevezetettsége és később megtagadott sematikus korszaka után érett költészetét ezzel a világgal szembefordulva bontakoztatja ki. Lírájának nagy értékeket teremtő pályamenete a nemzeti és a személyes becsapottság e felismerésének pillanatától indul, s tart a diktatúra váltakozó erősségű földmozgásai közepette a hanyatló Kádár-korig, a költő 1978. január 30-án bekövetkezett haláláig. Poézisében mindvégig a lázadó szembeszegülés s egy emberre szabott világ eszméit szembesíti történelmi idejével.