Még ebben a világegyetemben, a mindenségnek ebben a sötétebbik oldalában is jelen van Isten a fényben, az életben, a szeretetben és a tudásban, vagy egyetlen szóval kifejezve: a Lélekben...

A mennyei mindig élettámogató, az alvilági mindig életellenes. Csodaszarvasunk poláris ellentéte az égitesteket elrabló, a világot elsötétítő, emberölő sárkánynak. A magyarság, amíg hű volt, hű lehetett ősvallásához, a Fényt követte és az életet óvta, tisztelte. Amikor a regösök megidézték a Csodaszarvast, vele a fénylő Istent idézték meg, és égi áldást, bőséget és legfőképpen szerelmet hoztak Vele a földieknek.

A Csodaszarvas-mítosz egyik ősrégi szellemi kincsünk, és a regösénekekkel együtt fényvallásunk gyönyörű szép emléke... A Csodaszarvas magát Phanészt, az életteremtő fény- szerelemistent testesíti meg. Ő a megszabadulást, bőséget nyújtó, szerelemmel és tudással teljessé tévő Abszolútum, a Fényvilág, az Örökkévalóság („Aion”) küldötte, földi „avatar”ja. Ő ismeri az égi Utat, mely visszavezet eredeti hazánkba, a Boldogok Szigetére, ahol örök tündérmulatság zajlik, menyegző és lakoma az isteni kertben...