kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Bernát Gáspár : -- adomái, élczei, apró freskóképei és gazsidái. Öszegyűjté hátrahagyott özvegye a szamarkandi püspök.
- leírás
- további adatok
Bernát Gáspár (bernátfalvai) (Tiszafüred, 1810. június 26. – Pest, 1873. január 4.)
Az elrugaszkodott túlzások humoristája volt, ám Bernát Gáspárt túlzás nélkül majd' mindenki ismerte és szerette Magyarországon, s mint fidélis cimborát rendesen csak Gazsinak szólították.
A táblabírói kedélyességek és anekdotikus tódítások első számú pesti honosítója törzsökös nemesi családba született 1810-ben, Tiszafüreden.
A református nemesi tradíció jegyében Debrecenben és Sárospatakon, valamint Pesten kitanult, majd jogászi végzettséget szerző fiatalember atyja halálát követően lépett a művészi pályára.
Az 1830-as évek közepén szerzett vagy fél tucat csárdást, ám ami fontosabb: a negyvenes évekre felfedezték benne a humorisztikus mesélőt.
Bernát legendás pénztelensége (és közkedveltsége) indította az elterjedt gazsiáda szerint Kossuthot arra, hogy 1848-ban minisztériumi álláshoz segítse az írót, ám ő csakis azzal a feltétellel vállalta a hivatalt, ha csupán a fizetésért kell bejárnia.
Hivatali tétlenségének hála Bernát 1849-et követően is tovább űzhette mesterségét, bár anyagi helyzete továbbra is vigasztalan maradt.
Bernát lassan, ám félreismerhetetlenül kiment a divatból.
Mégis, ha a közfigyelem nem is, a közszeretet mindhalálig kitartott mellette, s Bernát a humorérzékét is megőrizte a sírig. Mint feljegyezték, az utolsó óráiban pezsgőt ivott, s a végszavai ezek voltak: "Tudtam, hogy megöl a francia."
Bernát két műfajt hívott életre: az ún. freskóképet, azaz a falusi vagy városi életből ellesett - ma már csak erős empátiával megmosolyogható - pillanatfelvételt, valamint az életből/élőszóból írásba áttett gyakorlati tréfát vagy groteszk túlzást, amit csak "gazsiáda" nevezet alatt ismertek rokonszenvező kortársai. Ilyen gazsiáda volt például az "akkora sár volt, hogy a kutyákat ölben vitték ki ugatni", s az "olyan nagy szél volt, hogy a konflisokról lefújta a számot" - fordulat vagy éppen az a panasz, miszerint az ügyes tolvajok úgy lopták le az elbeszélő lábáról a harisnyát, hogy a cipőjéhez hozzá sem nyúltak.
László Ferenc
Az elrugaszkodott túlzások humoristája volt, ám Bernát Gáspárt túlzás nélkül majd' mindenki ismerte és szerette Magyarországon, s mint fidélis cimborát rendesen csak Gazsinak szólították.
A táblabírói kedélyességek és anekdotikus tódítások első számú pesti honosítója törzsökös nemesi családba született 1810-ben, Tiszafüreden.
A református nemesi tradíció jegyében Debrecenben és Sárospatakon, valamint Pesten kitanult, majd jogászi végzettséget szerző fiatalember atyja halálát követően lépett a művészi pályára.
Az 1830-as évek közepén szerzett vagy fél tucat csárdást, ám ami fontosabb: a negyvenes évekre felfedezték benne a humorisztikus mesélőt.
Bernát legendás pénztelensége (és közkedveltsége) indította az elterjedt gazsiáda szerint Kossuthot arra, hogy 1848-ban minisztériumi álláshoz segítse az írót, ám ő csakis azzal a feltétellel vállalta a hivatalt, ha csupán a fizetésért kell bejárnia.
Hivatali tétlenségének hála Bernát 1849-et követően is tovább űzhette mesterségét, bár anyagi helyzete továbbra is vigasztalan maradt.
Bernát lassan, ám félreismerhetetlenül kiment a divatból.
Mégis, ha a közfigyelem nem is, a közszeretet mindhalálig kitartott mellette, s Bernát a humorérzékét is megőrizte a sírig. Mint feljegyezték, az utolsó óráiban pezsgőt ivott, s a végszavai ezek voltak: "Tudtam, hogy megöl a francia."
Bernát két műfajt hívott életre: az ún. freskóképet, azaz a falusi vagy városi életből ellesett - ma már csak erős empátiával megmosolyogható - pillanatfelvételt, valamint az életből/élőszóból írásba áttett gyakorlati tréfát vagy groteszk túlzást, amit csak "gazsiáda" nevezet alatt ismertek rokonszenvező kortársai. Ilyen gazsiáda volt például az "akkora sár volt, hogy a kutyákat ölben vitték ki ugatni", s az "olyan nagy szél volt, hogy a konflisokról lefújta a számot" - fordulat vagy éppen az a panasz, miszerint az ügyes tolvajok úgy lopták le az elbeszélő lábáról a harisnyát, hogy a cipőjéhez hozzá sem nyúltak.
László Ferenc
állapot: | |
kategória: | Könyv > Humor > |
kategória: | Könyv > Szépirodalom > |
kiadó: | Franklin, 1878 |
cikkszám / ISBN: | 0041611 |
kötés: | kötve/félvászon |
oldalszám: | 208 |
könyv nyelve: | magyar |