categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Bernát Gáspár : -- adomái, élczei, apró freskóképei és gazsidái. Öszegyűjté hátrahagyott özvegye a szamarkandi püspök.
- description
- additional information
Bernát Gáspár (bernátfalvai) (Tiszafüred, 1810. június 26. – Pest, 1873. január 4.)
Az elrugaszkodott túlzások humoristája volt, ám Bernát Gáspárt túlzás nélkül majd' mindenki ismerte és szerette Magyarországon, s mint fidélis cimborát rendesen csak Gazsinak szólították.
A táblabírói kedélyességek és anekdotikus tódítások első számú pesti honosítója törzsökös nemesi családba született 1810-ben, Tiszafüreden.
A református nemesi tradíció jegyében Debrecenben és Sárospatakon, valamint Pesten kitanult, majd jogászi végzettséget szerző fiatalember atyja halálát követően lépett a művészi pályára.
Az 1830-as évek közepén szerzett vagy fél tucat csárdást, ám ami fontosabb: a negyvenes évekre felfedezték benne a humorisztikus mesélőt.
Bernát legendás pénztelensége (és közkedveltsége) indította az elterjedt gazsiáda szerint Kossuthot arra, hogy 1848-ban minisztériumi álláshoz segítse az írót, ám ő csakis azzal a feltétellel vállalta a hivatalt, ha csupán a fizetésért kell bejárnia.
Hivatali tétlenségének hála Bernát 1849-et követően is tovább űzhette mesterségét, bár anyagi helyzete továbbra is vigasztalan maradt.
Bernát lassan, ám félreismerhetetlenül kiment a divatból.
Mégis, ha a közfigyelem nem is, a közszeretet mindhalálig kitartott mellette, s Bernát a humorérzékét is megőrizte a sírig. Mint feljegyezték, az utolsó óráiban pezsgőt ivott, s a végszavai ezek voltak: "Tudtam, hogy megöl a francia."
Bernát két műfajt hívott életre: az ún. freskóképet, azaz a falusi vagy városi életből ellesett - ma már csak erős empátiával megmosolyogható - pillanatfelvételt, valamint az életből/élőszóból írásba áttett gyakorlati tréfát vagy groteszk túlzást, amit csak "gazsiáda" nevezet alatt ismertek rokonszenvező kortársai. Ilyen gazsiáda volt például az "akkora sár volt, hogy a kutyákat ölben vitték ki ugatni", s az "olyan nagy szél volt, hogy a konflisokról lefújta a számot" - fordulat vagy éppen az a panasz, miszerint az ügyes tolvajok úgy lopták le az elbeszélő lábáról a harisnyát, hogy a cipőjéhez hozzá sem nyúltak.
László Ferenc
Az elrugaszkodott túlzások humoristája volt, ám Bernát Gáspárt túlzás nélkül majd' mindenki ismerte és szerette Magyarországon, s mint fidélis cimborát rendesen csak Gazsinak szólították.
A táblabírói kedélyességek és anekdotikus tódítások első számú pesti honosítója törzsökös nemesi családba született 1810-ben, Tiszafüreden.
A református nemesi tradíció jegyében Debrecenben és Sárospatakon, valamint Pesten kitanult, majd jogászi végzettséget szerző fiatalember atyja halálát követően lépett a művészi pályára.
Az 1830-as évek közepén szerzett vagy fél tucat csárdást, ám ami fontosabb: a negyvenes évekre felfedezték benne a humorisztikus mesélőt.
Bernát legendás pénztelensége (és közkedveltsége) indította az elterjedt gazsiáda szerint Kossuthot arra, hogy 1848-ban minisztériumi álláshoz segítse az írót, ám ő csakis azzal a feltétellel vállalta a hivatalt, ha csupán a fizetésért kell bejárnia.
Hivatali tétlenségének hála Bernát 1849-et követően is tovább űzhette mesterségét, bár anyagi helyzete továbbra is vigasztalan maradt.
Bernát lassan, ám félreismerhetetlenül kiment a divatból.
Mégis, ha a közfigyelem nem is, a közszeretet mindhalálig kitartott mellette, s Bernát a humorérzékét is megőrizte a sírig. Mint feljegyezték, az utolsó óráiban pezsgőt ivott, s a végszavai ezek voltak: "Tudtam, hogy megöl a francia."
Bernát két műfajt hívott életre: az ún. freskóképet, azaz a falusi vagy városi életből ellesett - ma már csak erős empátiával megmosolyogható - pillanatfelvételt, valamint az életből/élőszóból írásba áttett gyakorlati tréfát vagy groteszk túlzást, amit csak "gazsiáda" nevezet alatt ismertek rokonszenvező kortársai. Ilyen gazsiáda volt például az "akkora sár volt, hogy a kutyákat ölben vitték ki ugatni", s az "olyan nagy szél volt, hogy a konflisokról lefújta a számot" - fordulat vagy éppen az a panasz, miszerint az ügyes tolvajok úgy lopták le az elbeszélő lábáról a harisnyát, hogy a cipőjéhez hozzá sem nyúltak.
László Ferenc
condition: | |
category: | Books > Humour > |
category: | Books > Literature > |
publisher: | Franklin, 1878 |
item number / ISBN: | 0041611 |
binding: | half-cloth bound |
pages: | 208 |
language: | Hungarian |