R. Pataki Mária (szerk.) : Zsidó szakácskönyv

Heinrich Heine Sabbath hercegnő című versében (Molnár Imre fordításában) valóságos ódával magasztalja a zsidó konyha legnépszerűbb eledelét, azt a csemegét, amely egykor töltött libanyakkal, kuglival, füstölt hússal gazdagítva magasztossá tette a szombati pihenőnapot, de még silányabb változatként, konzervdobozba zárva is jóllakatja lelkes híveit. A mennyei sólet és a kezdetek, a bibliai zsidóság ételei között azonban több évszázad telt el. A Biblia elbeszélésében azt olvassuk, hogy Ábrahám tejjel-vajjal, lepénnyel és gyenge borjúhússal - a keleti ember egyik legértékesebb táplálékával - látta vendégül a zsidóság ősapja az isteni küldötteket. A pásztortársadalomban élő nép - i.e. 1400 körül lezajlott letelepedése után - lassanként az étrendjét is az új viszonyokhoz igazította. A későbbi korok zsidósága már nem ilyen gyorsan és idilli egyszerűséggel készítette egyre változatosabbá és ízletesebbé váló lakomáját.