Várnai Patrícia (összeáll.) : Zsidó hősök a hazáért - Az első világháborúban hősi halált halt és hadviselt zsidó katonák sírjainak felújítása a Kozma utcai izraelita temetőben

Tisztelt Olvasó!
Az első világháború centenáriumán erkölcsi kötelességünk az elesett katonák emlékének megőrzése és sírjaik gondozása. Egy nemzeti közösség lelki, szellemi állapotának mindig fokmérője, miképpen gondolkodik elődeiről, s hogyan ápolja azok emlékét, akik becsülettel helytálltak, ha harcba szólították őket. A Kozma utcai izraelita temetőben nyugvó hősi halott és hadviselt katonákról évtizedekig méltatlanul megfeledkezett az utókor, pedig ők is vérüket adták a közös hazáért. Közülük nem egyet magas kitüntetéssel jutalmazott az uralkodó bátor és sikeres harctéri helytállásáért.
Aki nyitott szemmel és nyílt szívvel jár e sírok között, annak megelevenedik itt a történelem. A kor, amelyben a legmagasabb erkölcsi kötelességérzetből és hazafias hűségből mentek életük fiatalságában lévő férfiak a harcmezőre, küzdöttek, és ha úgy hozta a sors, meghaltak e hazáért.
Pro Patria - A hazáért. A legtöbb síremléken ezt olvashatjuk. Tízezer magyar zsidó honfitársunk áldozta életét, köztük az itt nyugvó hősök is, akik többsége fiatal értelmiségi volt: orvosok, ügyvédek, hivatalnokok, egyetemi hallgatók. Polgári életük mellett tartalékos tisztként a haza szolgálata is magától értetődő kötelesség volt számukra. Mind erre utalnak a síremlékek szimbólumai, a fegyvernemeket, illetve a hazafiasságot kifejező feliratok és motívumok. Láthatjuk a kontinens és a világ közös tragédiáját: a sírfeliratok felelevenítik, Európa mely tájain és milyen viszontagságok között küzdöttek. Nemcsak katonasorsokkal, hanem családok sorsával is találkozhatunk. A síremlékekre felvésett emlékezésekből tudhatjuk: soha el nem múló fájdalommal gyászolták elvesztett szeretteiket. A Szózat szavaival reméljük mi is: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért." Ha emlékezünk elesett hőseinkre, érteni fogjuk, milyen drága is a hazánk, amiért ennyi kitűnő ember áldozta az életét. S ha ez közelebb hoz bennünket egymáshoz, áldozatuk nem volt, nem lehet hiábavaló.