Székely Mózes (Daday Loránd) : Zátony

Aranyozott műbőr kötésben. --- "Hogy aztán a Zátonyt elolvastam, - egy éjszakán s végig feszült, mondhatnám: izgatott érdeklődéssel - sokat megértettem erdélyi barátomnak ebből a léleketvisszafojtó elragadtatásából Székely Mózes írásműve előtt. Erdély sötét éposza van benne megírva, a román megszállástól a multukat felégető máglyáig, egy grandiózus sírhalomig, melyet vak gazdája, az utolsó erdélyi magyar számára kapar hűséges kutyája, Wotan. Aki mindazt, ami ott történt, amit a magyarsággal ott műveltek, elüvölti, elvonítja, hogy lássak, értse, elhigyje a világ s ideát az önhúsába tépő magyarság éjszakánként ennek rémületére ébredjen. Egyetlen jajkiáltás ez a könyv, a jajoknak szaggatott, csaknem artikulátlan hangján és ebbe a jajkiáltásba, ebbe az S. O. S.-üzenetbe van beleszorítva - lebilincselő erővel - negyedfélmilliónyi elszakított magyarságnak - Erdélyben, Csehszlovákiában, Jugoszláviában - elkerülhetetlennek látszó sorstragédiája. Nincs menekvés: ez a motívum variálódik Székely Mózes könyvének négyszáz oldalán, néhol magáttépő lázadozással, néhol rezignációval, néhol az Istenek alkonya komor nagyszerűségével. Meg sem próbálom elmondani Székely Mózes könyvének tartalmát. Nincs is kerek, összefüggő tartalma, nincs regénytörténete, aminthogy minden során érzik, hogy írója nyilván restelne is szépirodalmat adni. Talán nem is tudna, talán csak zenét tud, sötét kottajegyeket, vak fájdalmak staccatoit és andante maestosoit. Az igazi tartalma: a könyv levegője, mely megüli a lelkeket: az írásmű alakjaiét, az olvasóét egyaránt. Egész sora a mélyen impresszionáló képeknek, némelyik megrázón alakítva - mint a Dánék esete, Joszli meggyilkolása, a láb alól kicsúszó föld apró kálváriái, a harangavatás ünnepe, a vak századosnak és Wotan kutyájának halála és egy csomó más történet, melyeket nem a történés acéllánca köt össze, hanem a tragikumtól terhes levegő ránehezedése... a piszkos vizektől ostromolt zátony sorsa, Erdélyországé." -Fenyő Miksa