Sorozat: Helikon Stúdió
Fordította és a jegyzeteket összeállította Szilágyi Ákos
A könyv tipográfiai megformálása Szántó Tibor munkája.

Hlebnyikov (1885-1922) az orosz művészeti avantgarde ősatyja volt. Majakovszkij „új költői földrészek Kolumbuszának” nevezte. A szerencsétlen sorsú, magányos költő, aki mndenki tanítója szeretett volna lenni, olyan összművészet megvalósítására törekedett, amely egyesíti a látomást és fantáziát az egzakt tudományokkal. A „nyelv államát” akarta szavakból felépíteni. Zangezi című poémáját, „dramatikus metaelbeszélést” szintézisnek szánta. Egyesítette benne mindazt, ami eddig életművében külön-külön szerepelt: a „csillagok nyelvét” – matematikai levezetésekkel és időtörvényekkel, „szóragozásokkal és -gyökösítésekkel”. Mintha régi vágya teljesült volna: „asztaloskötényt öltött, és deszkára fűrészelte fel az időt”. A „szólapsíkokból” összereszelt poéma főhőse, a költő-próféta Zangezi a kiválasztott, „emberen túli ember”, aki minden természeti lény, minden létező szabadságát hirdeti.