Winkler-kódex, 1506

Az elején és végén is csonka Winkler-kódex elsősorban a kollektív ájtatosság eszköze volt, bár első része hóráskönyv jellegű. Keletkezése – több más magyar nyelvű kódexhez hasonlóan – a Nyulak szigeti zárda reformmozgalmával függ össze. A fegyelem visszaállításának szükségessége az 1468. évi capitulum generálén merült fel. A reform atyja Váci Pál volt, aki az apácák számára lefordított, illetőleg összeállított egy regulát (Birk-kódex). A ma ismert nyelvemlékkódexek jelentős része ennek a reformnak az eredményeként jött létre. A Winkler-kódex valószínűleg a Nyulak szigetén élő domonkos apácák használatára készült, nem biztos azonban, hogy ők maguk másolták. Mezey László feltételezése szerint a budai vilhelmita kolostorban készült. A Winkler-kódex három kéz írása, a másolás évét, az 1506-os esztendőt több helyütt is belejegyezték. Az egyik ilyen alkalommal (f. 16r) a kódex névtelen leírója a következő kérést fogalmazta meg: Imágy (’imádkozzál’) éröttem és legyek részes imádságodba ki ez köny[v]be olvasandasz. Egy másik esetben (f. 59r) emlékezett meg a másoló II. Lajos születéséről, ami a királyfi édesanyjának életébe került: Mikoron László (II. Ulászló) királyné Anna Asszony ez velágból ki múlné[k] Gyermök ágyába Szent Mária Magdolna asszony napja tájába ezör ötszáz hatod esztendőbe. A fordítás-irodalom körébe tartozó, vegyes tartalmú, csonka kódex fő egységei: naptár, latin ájtatosságok közbeékelt magyar részletekkel, Mária-siralom, versek, Szentséges életnek módja, Passió, Ájtatos gondolatok minden órára, Szent Brigitta tizenöt imája és más imádságok, evangéliumi szakaszok, Abagárus király legendája, Intelmek, Elmélkedések, Szűz Mária hét epesége, énekek, verses regulák stb. Az „Üszögös Szent Péter”-rel kapcsolatos néphit, amelyet a Müncheni kódex és a Döbrentei-kódex másolója is lejegyzett, a Winkler-kódexben is felbukkan. Egyes szövegei a Debreceni, a Gömöry-, a Nádor- és az Érsekújvári kódex részleteivel állnak kapcsolatban, mások azonban önálló (vagy ismeretlen eredetű) alkotások. A Winkler-kódexben olvasható Mária énekek egyike (Mária szép verág...) a virágénekek szimbolikáját használja. A szigeti apácák ezt a nyelvemléket is magukkal vihették, amikor 1540-ben végleg elhagyták kolostorukat. Kihalásukkor (1637) a kézirat a nekik végső otthont adó pozsonyi klarisszáké lett. A ferences apácák kolostorának 1782-ben történt feloszlatását követően ez a kódex is Winkler Mihályhoz került. 1801-ben (?) – a Nádor- és a Weszprémi-kódexhez, illetve más kéziratokhoz és éremgyűjteményéhez hasonlóan – ő ajándékozta az Egyetemi Könyvtárnak. A Winkler-kódexet – Schwartner Márton említése (1802) nyomán – Horvát István ismertette 1835-ben. Ő a nyelvemléket még korábbi, „igen sima sárga” bőr (pergamen?) kötésben látta, a jelenlegi kötést Toldy Ferenc készíttette 1847 körül. Ekkor a kódexet annyira körülvágták, hogy több helyütt szövege is sérült. Szerencsére az ekkor elveszett részeket is megőrizte az MTA számára Szalay László által 1836 szeptemberében készített másolat (MTA Könyvtára, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, Ms. 875), amelynek alapján Döbrentei Gábor 1847-ben kinyomatta a nyelvemlék szövegét. (A kiadvány végül – bő negyven éves késéssel – csak 1888-ban jelent meg.) A nyelvemléket Toldy Ferenc nevezte el adományozójáról, Winkler Mihály (1729–1810) gödrei plébános, címzetes pécsi kanonokról.