Utasi Mária : Vízmosta jel (hátrahagyott versek)

Megjelent 1000 példányban --- Dévavári Zoltán 1971-ben az Üzenetben köszöntötte Utasi Máriát, megemlítve, hogy amikor a költő első versét a lapban közzétették, nem hitte el, hogy szerzőjének minden sorára érdemes lesz idővel felfigyelni. Akkor zajlott éppen az első Symposion-nemzedék frontáttörése, s annak avantgárd szenzációi közepette, az öröm és az egyszerűség jegyében induló költőnő nem sokat remélhetett a recenzorok részéről. Távol is maradt a hangos szóvivőktől, a fórumoktól, ahol az értékrendet oly nagy szigorral alakítják. ,,Egyszerűsége üdítően hatott, örömmel közölte tehát a hetilap a verset, de azzal a rezignációval, mellyel magukban már-már búcsút is vettünk a szerzőtől'' - írja a szerkesztő. Utasi Mária azonban igazolta a rokonszenvet, amelyet sokak éreztek iránta, s a további munkáival rácáfolt a kételkedőkre. Többen nyomban beismerhették, hogy nem azt a szimplaságot rehabilitálta, melynek ósdiságáról akkoriban annyit olvashattak, hanem azzal ért el sikert, hogy a maga eredendő egyszerűségét a verseiben feldúsította, elmélyítette, föltöltötte az emberről alkotott tudás súlyos, olykor tragikus tartalmával, s ezt a gazdagságot a képzettársítás szabadabb, merészebb módszerével tudta a zárt és arányos formán belül is a maga differenciáltságában kifejezni.