A Finn Irodalom Könyvtára sorozat.

Mika Waltari 1908-ban született s 1979-ben halt meg Helsinkiben. A fővárosi környezetben nevelkedő íróra nagy hatással voltak az első világháború utáni urbánus fiatalság eszményei: s a minden új iránti fogékonyság, a kitárulkozás az örömök előtt, az élet teljesebb élésének igénye. Első írásai a sokféle lehetőséget kínáló, cselekvésre ihlető, egyszerre romantikus és civilizált Helsinkit mutatják be. Waltai igen gyorsan vált népszerűvé hazájában: a városi polgár, az értelmiségi, később pedig egyre inkább a mélyen humánus gondolkodó és művész szemszögéből látja és ábrázolja a világot. A 30-as, 40-es években a ma már klasszikusszámba menő és a finn prózában addig ritkán művelt kitűnő kisregényekkel jelentkezik, amelyek részben nyugat-európai utazásainak, részben pedig a második világháborút megelőző éveinek élmányeit tükrözik. Népszerűsége a második világháború után a finn határokon is túlnő: 1945-ben jelent meg Szinuhe, az egyiptomi című nagyszabású történelmi regénye, amely megérdemelt világsikert hozott számára - eddig 26 nyelven jelent meg. Ezután még hat nagy terjedelmű történelmi regény került ki írói műhelyéből. Egyforma otthonossággal mozgott az ókori Egyiptomban, az etruszkok között, Néró és a keresztényüldözések Rómájában, a török birodalomban, vagy éppen a középkor és a reformáció Európájában. Fáradhatatlan mesélő, páratlanul színes fantáziájú előadó, aki jól ismeri az emberi lelket, történelmi hitelességgel mutatja be a régi korokat és társadalmakat, de alkotásainak középpontjában a változó világban is változó ember áll. Waltarit 1957-ben a Finn Akadémia tagjának választotta. Számtalan irodalmi díjban, elismerésben és kitüntetésben részesült. Életművét a változatosság jellemzi: többek között detektívregényeket is írt, saját vallomása szerint inkább kikapcsolódás céljából, a maga mulattatására. A "könnyebb műfajban" írt könyveivel legalább ugyanolyan sikert ért el, de azok jövedelmét a finn irodalom, a kortársi finn színház és művészet támogatására használta fel. Waltarit baráti érzések fűzték Magyarországhoz is, és rokonszenvének egyik megnyilvánulása volt az a nemes gesztus, amellyel minden Magyarországon megjelent vagy megjelenő detektívregényének honoráriumáról a Fóti Gyermekváros javára mondott le.