2. kiadás.

"Hősnő zajtalanabbul és észrevétlenebbül még aligha lopakodott be saját regényébe, mint Sárközi György Pogány Violája, a hősietlenség ez árva hőse. Három szoba és összes mellékhelyiségek – ez az első fejezet címe, s az aprólékos előszámlálás, a kispolgári «leltár» felvételének során, valahol a harmadik lapon, Pogány Alajosék házatájának mellékesebb rekvizitumai között bukkan fel először a neve: «Viola, a lányuk, maga gondozta a saját holmiját». S noha ezután kétszáz lapnyi regényben szerepel, egy kispolgári család két évtizedes életszakaszának pointillista modorban kidolgozott rajzában, ennek során a családi sorsközösség csekély mozgású, nem nagyon vonzó illattal benyálkásodó állóvize mégis csak vet egy-két apró hullámfodrot, – csak Viola esik ki a sorshatározó évtizedekből, melyek a nőiesség ébredésétől a vénleányság tökéletes reménytelenségéig juttatják.

A mi szemünkben és becsülésünkben Sárközi művészi egyénisége a legrokonszenvesebbek, hűség és becsületesség dolgában legmegnyugtatóbbak közé számít. Most is ebben a regényében – hol mintha lárvát szorítana arca elé – akad elég olyan mondata, amelyen mintegy átsüt az igazi költő lélekmelege; néha egy-egy «mint»-tel olyan finom kapcsolatot villant elő, melyben egy szép lírai költemény termőmagva szunnyad. Ezekben köszönthetjük őt meleg kézszorítással, ki a regény egészében egy kissé ködbevész." - Rédey Tivadar (Nyugat, 1908.)

more images