Vilniust, e különleges történetű és kultúrájú várost Tomas Venclova (1937), a legnagyobb élő litván költő, esszéista, irodalomtörténész mutatja be.

A nyolc, míves nagyesszével felérő fejezetben az őstörténettől napjainkig vezet végig a szerző, s élményt adó leírásaiból megismerhetjük e piros cseréptetős házakból, zöldellő kertekből épült, kanyargó folyókkal szabdalt, erdős foltokkal tarkított, soknemzetiségű várost, melynek lakosai, bár ki se mozdultak otthonról, állandóan egyik államból a másikba költöztek. Beavat mitológiájába, történelmébe, kultúrájába, megtudhatjuk, hogyan alakult ki, főként a reneszánsz és a barokk idején, egyedülálló arculata, s hogy mily sok jeles személyiség kötődött hozzá, többek között a lengyel romantika óriásai, Mickiewicz és Słowacki, Mihail Bahtyin orosz irodalomtudós és esztéta vagy Joszif Brodszkij és Czesław Miłosz. A középkori pogány nagyfejedelemségtől eljuthatunk a mai, uniós Litvániáig, amelyben számos, sokféle vallású nemzetiség - fehéroroszok, lengyelek, zsidók, oroszok, karaiták - él vagy élt.

Venclovánál jobb útikalauzt nem is kívánhatna az olvasó: egyszerre honos és kívülálló (képes távolságtartással tekinteni a függetlenség kivívását követő nemzeti nekibuzdulásra), és bámulatos rálátása van a litván kultúrára és regionális összefüggéseire.